posted : 2010. június 3., csütörtök
Nem tudom elengedni....majd valamikor sikerülni fog,de most biztos nem..
.szeretem...
1.
Nem hagyott el Egyed György. Nem lehetett, annyi idő után. Nem sétáltunk kézen fogva órákig, nem mondta nekem azt, hogy szeret, és nem én voltam neki az első csókja. Nem voltam felhőtlenül boldog, minden egyes percben, amikor átölelt. Nem mondott nekem bármi piszkosat, ezen nem röhögtünk, és nem volt gyönyörű délután.
Nem volt tavasz.
2.
Nem mosolygott az enciánkék májusi ég, ahányszor kinyitottam reggel az ablakot, nem telt meg vele az életem, nem tett boldoggá a vele lét, nem éledt benne új erő. Nem többen laktunk, nem szálltam be a házi munkába, nem tanultam meg másképpen vásárolni és másképp vécét tisztítani. Nem sírtam három napig a megrendültségtől, nem akartam minden este nagyon rövid idő alatt meghalni,nem azért, hogy érezzem, nem azért, hogy ne érezzem.
3.
Music...music for a while - a zene egy időre minden kínunkra gyógyír, és ebből nem olasz maestro írt dal. Hanem Purcell.
4.
Nem a szerelmi naplóinkat égettem el, nem az összes, esküvel zárult levelet, nem titkos máglyán a szívemben. Nem illatok töltik meg az emlékezetemet, nem rügyek, nem esőízű pillanatok. Nem olvadás, nem érzékek ébredése, nem friss, nem forradalom, nem felkavaró újjászületés,
5.
nem,nem bizony: a tavasz csak bassza meg szépen.
6.
Nem úgy értem.
7.
Juhász Vanessza nem volt a legjobb barátnőm. Nem tanított meg tizenegy éves korunkban a puszta létével arra, hogyan kell élni. Nem bámultam tátott szájjal, hogyan intézi el a legnagyobb sértést is többnyire hülye viccel, mert nem is mindig így volt, egyszer behúzott a Szakály Biankának, egyenesen gyomorszáját vette célba, nem sikertelenül, mert az már harmadszor próbálta elgáncsolni, és aztán letagadta. Nem éreztem mindig úgy, mintha egy kályhát építettek volna a mellkasomba, amikor reggel orrát fújva, kabátban azt kérdezte tőlem kint, a padoknál: "A cipőmet nézed? Tudom, hogy ronda, de nekünk csak iylenre van pénzünk."
8.
Német Kitti nem lett egycsapásra a legnépszerűbb lány az osztályban, jóformán az első héten, nem írtak neki annyi szerelmes levelet a fiúk, hogy saját zsebében már el sem fért, nem ő lett a királynő a kosárlabda bajnokságon.
9.
Nem olasz, hanem bécsi barokk zeneszerzőnek tartják. Pedig nem élt, hanem halt Bécsben. Nem árt hangsúlyozni, kimondani segítség nélkül:
Halt.
10.
Azt olvastam egy butának nem mondható könyvben, tizennégy éves kora után az embernek nem fáj semmi.
11.
Egy másik Vivaldi opera,
Az igazság az égben található, egyszerűen nem barokk zene, hanem merő punk-rock.
12.
Nem vagyok mai napig fülig szerelmes Egyed Györgybe. Nem akarom újra kezdeni,nem hiányzik az illata,nem fogytam szakítás után 6 kilót, nem akarom,hogy újra velem legyen,nem akarok a fájdalom miatt öngyilkos lenni. Nem akarom,hogy újra a fülembe suttogja,hogy mennyire szeret,nem akarom,hogy újra forrón megcsókoljon,nem hiányzik annyira,hogy majd belepusztulok,nem akarom,hogy akarjon. Nem akarom, hogy kapjak még 1 esélyt.
Nem vagyok szerelmes....
13.
Vagy más történik végül?
Aztán mivel tegnap este elborult az agyam....ez lett az eredménye:
A 2x2 józansága hull rám
Nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám
Vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
S folytonos veszélyben, bajban élő
Ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg
Majd át magam, de mégis visszatérek
Ha kell, zuhanó lángok közt varázsolom
S országok útjait; bíbor parázson
Megjártam én érted a lélek hosszát
Fölmértem és mégis eltalálok hozzád
S fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
Zuhanni vágytak. Ellenükre élek
De leborult s bombák fönt a gépben
Szemed kékjét csodáltam épp az égen
Bombázórajok húznak el felettem
Csodákban hittem, s napjuk elfeledtem
Csókjainkról élesebb az emlék
S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
Csak messze vagy! Túl három vad határon
Tudom,hogy az vagy. Hitvesem s barátom
S az éber lét útjára visszahullva
A hitvesem leszel, - remélem újra
S hogy ifjúságom csúcsán,majdan,egyszer
Féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
Kamaszkorom kútjába visszahullva
Valóság voltál, lom lettél újra
Belülről lebbensz, így vetít az elme
Most bujdokolsz a tájban és szememre
S kihez vakon, némán is eltalálnék
S szép mint a fény és oly szép mint az árnyék
Ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár
Mikor láthatlak újra, nem tudom már
Sok hűvös érintésű büszke páfrány
Hát hallgatok, míg zsong körém felállván
S szívemben nappal újra megtalálom
S Te messze vagy. Hangos befonja álmom
A háborúba ájult Szerbiából
De nem felelhet senki rá távol
Üvölt a csönd fülemben, s felkiáltok
A mélyben néma hallgató világok
Borzasztó álmos voltam és törit tanultam közben...és bőgtem...
Címkék: lájf