Sokat gondolkoztam azon, hogy mit kezdhetnék ebben az életben. Ugye,én nem vagyok valami sok mindenben tehetséges. Egyedül még rajzolni tudok valamennyire,jó vagyok matekból,tesiből,és irodalomból....meg kémiából mostanában....most...evvel mi a szart tudnék kezdeni?...világ életemben zenész,vagy grafikus akartam lenni...de a szüleim meg nem engedik meg, hogy műv suliba járjak majd általános után is. Mert hogy avval nem tudom megkeresni a pénzemet.... zenésziségről meg annyit,hogy érdekes hangom van,és nem tudok normálisan hangszeren játszani....pedig tényleg nagyon szeretném...ajh....nem tudom mi lesz velem,vagy hogy hova fog sodorni az élet. Valószínűsítem,hogy sokra nem fogom vinni,mivel nem rendelkezek semmi olyan tulajdonsággal (mint belső,mint külső értékeket nézve) amire bárki is bármikor fel tudna nézni,vagy esetleg elismernék. Ergo: nem hiszem hogy valaha is rendelkezni fogok olyan rajztudással, hogy híres mangaka lehessek, vagy ha az nem legalább csak egy grafikus,vagy festő. Nem vagyok elég ehhez. A felmerülő kérdés: akkor mi legyek? A válasz rá: jó sokat tanulsz, elmész valami jó neves,híres egyetemre,elvégzed,lesz szakmád,azt jó' van!....nem akarom....én az álmaimnak akarok élni....világ életemben,csak ezek a dolgok érdekeltek,és annyi kudarc és csalódás ért már, hogyha akarnám se tudnám észben tartani.
1.) paragrafus:
Ronda vagyok,és ez meg is látszik (persze,ez ésszerű,hogy meglátszik):
Fél éve...teljes mértékben belezúgtam a Gáborba....de olyan szinte,hogy azt nem lehet leírni. Nyáladzok utánna,mint egy büdös ki s liba,egyfolytában róla beszélek másoknak,már mindenkinek tele lehet velem a töke,szerintem a Gábornak meg végképpen....milyen idegesítő amikor egyfolytában rám írnak...és én mégis mindig ráírok! meg vajon miket gondolhat rólam?! "Fú milyen idegesítő ez kiscsaj,mindjárt lefejelem má'!" valami ilyesmi szerintem....meg ha bejönnék neki,akkor észre venne amikor vele szembe jövök...vagy legalább akkor,amikor csak szimplán havernak tart....szembe jöttem vele,de nem köszönt....ennyire...ennyire ronda,és vissza taszító ember lennék? Ennyire nem vagyok senki ebben a világban? Hiába próbálkozok,hiába erőlködök,én kitartó vagyok...de...de nem bírom ki....nekem ez túl lassú....nagyon nehéz hozzá közel kerülni,és msn-en tök jól kijövünk,meg jókat dumálunk,erre élőben....örülök,hogyha köszön....szánalmas vagyok...mit akarok?....biztos nem engem fog észre venni...de annyira...elbűvölő ember.....de tényleg...Ti nem ismeritek,de olyan lehengerlően kedves és aranyos,emellett intelligens,és nagyon-nagyon helyes....jellemében is az a vissza húzodó ember....és...és halálosan szeretem.....hogyha azt kérnék áldozzam magamat fel érte,hogy Ő boldog legyen...szó nélkül meg tenném. Mert rengeteget jelent nekem ez a fiú,többet mint eddig bár melyik olyan srác aki tetszett,vagy bele voltam szeretve...ez...ez nagyon mély...
2.) paragrafus:
Nem is tudok rajzolni.....
De nem ám! Több száz ezer ember van aki ezerszer jobban nyomja mint én. Velem egyidős barátnőimnek már volt 3 vagy 4 kiállításuk...és..és én?...én hol vagyok?....én mindig csak második vagyok....mindig csak a"xy isten király császár,meg a másik kis csaj akinek a nevét se tudom" ez vagyok másoknak én. Sose vettek észre a tehetségem miatt. Sose dicsértek meg még szívből...soha...ez,látszik ám a reakciókból...ahogy mondja,hogy: "Fű ez tök jó..." és teljesen fa pofával....aha...és higgyem is el....
3.) paragrafus:
Miért is szeretnének engem?
Ez így megfordult a fejemben...mi szerethető van bennem? semmi szerintem....semmi olyan ami miatt szeretni lehetne belsőleg...külsőről ne is beszéljünk...fúj...leköpném magamat szívem szerint. Lehet hogy csak kihasználnak?.....lehet...de mivel?....mondjuk ja...én mindenféle szart megcsinálok másoknak...én meg álltában sose kapok vissza érte semmit....de már megszoktam...nem is érdekes...sose fog senki igazán szeretni...úgy,ahogy én szeretem őket....soha,és ezt tudom,és érzem....valamiért én ezt nem érdemlem meg...Valamiért nekem sose voltak olyan jó élményeim,amiket évek múltán is fel tudtam idézni....mert...mert én nem kaptam ilyen élményt...
4.) paragrafus:
Tehetségtelen vagyok...
Mindenben...most hirtelen a karatéra gondoltam...8 év...8 éve oda járok,és a Cziráky,egyszerűen nem bírja megjegyezni a nevemet. A Dominikáét érdekes módon tudja,...az enyémet...az enyémet miért nem lehet megjegyezni?....ennyire nem vagyok jó még karatén se?...Amikor versenyen voltunk,hát persze hogy kiégett be: Hát nem én?!...ott bőgtem mit egy óvodás,mint egy semmire kellő kis pondró,aki minden szaron bőg(ami igaz is....)...túl érzékeny vagyok....hogyha elvesztek egy csatát felemelt fővel kéne viselnem a vereséget,de nem! én össze omlottam mint egy senkiházi....nevetséges....és látott a Gábor is...biztos azt gondolta,hogy milyen szánalmas vagyok....és fura...mindenkire amikor rá néztem...szánalmat,és sajnálatot láttam....de inkább szánalmat...meg akarom mutatni,hogy igenis valamire jó vagyok! Meg akarom Neki mutatni,hogy igenis képes vagyok normálisan karatézni. Azt akarom,hogy egy picit is,de elismerjenek,legalább itt...edzésen....és hogyha Ő mondaná,hogy: "Tök jó vagy" azt hiszem...még a csillagokat is le tudnám hozni az égről,ha kérné.

Címkék: depi, ehöm..., fuck, lájf, sry, tervek, vélemény, yey