Bara no Shukketsu
バラの出血
1.felvonás: Véletlen lépés
Éppen bent ültem a szobámban,az író asztalom előtt. Nyújtózkodtam egyet,és folytattam az írást. Kinéztem az ablakon,és esett az eső. Olyan nyomasztó,mondtam magamban,és durcás fejet vágva,folytattam a házimat. Fel álltam az asztaltól,oda mentem a zongorához,a kezembe vettem az osztály képet,és mosolyogtam rajta. Hirtelen megakadt a szemem Aki-n. Olyan aranyos arca van,majd elpirultam. Csak álltam,a tekintetem elsötétedett,és megint bevillant az a jelenet. Bent állunk az osztály teremben Yuka-val,és egymással szemben. Hirtelen Yuka felemeli a kezét,amiben egy pisztoly van,és lelövi Aki-t. Aztán engem is. Szerencsére ez csak egy álom volt,motyogtam magamban. Letettem a képet,és kimentem az előszobába.Leguggoltam,és felvettem a cipőmet,majd a kabátomat,és felvettem a kis sámliról a kulcsomat. Megfogtam az esernyőmet. Hirtelen az esernyő tartóból, elő bújt Hoshi,a cicám. Megijedtem tőle,ezért kissé hátra ugrottam,és bevertem a fejemet. Fene egyen meg Te fal,rimánkodtam,miközben a fejemet simogattam a fájdalom miatt. Ismét felvettem a kulcsot ami kiesett a kezemből,és az esernyőt,majd a kulccsal kinyitottam a zárat,és kiléptem az ajtón. Megfordultam,és bezártam az ajtót. Elindultam lefelé a lépcsőn,majd ismét kinéztem az ablakokon. Mintha egy alakot láttam volna. Olyan fura,sötét alakot,és mintha valami fénylő tárgy lett volna a kezébe,és ördögi mosoly az arcán. Jézusom,futott végig az agyamon,és lesokkolódva futottam tovább lefelé a lépcsőn. Amikor leértem,kicsit megnyugodtam. Mostanában sokat képzelődök,gondoltam magamban,és elindultam a postaládák felé. Bele lestem az enyémbe,a kis résen,de semmit nem kaptam. Elindultam ki az ajtón. Amikor kiértem,gyorsan felhúztam az esernyőt. Úgy esett az eső,mintha dézsából öntötték volna. Na ja,nekem is most kell sétálni menni,mondtam szánalomra méltó arc kifejezéssel. Lementem az öt fokos lépcsőn. Csak álltam,és néztem ki a fejemből,hogy merre menjek. Aztán hirtelen elsuhant előttem egy rendőr autó. Jobbra ment. Azt hiszem jobbra indulok,azzal elindultam. Először csak sétáltam,aztán mikor egyre közelebb értem,hallottam a szörnyülködő hangokat. Egyre gyorsabban lépkedtem,észre se vettem,már futottam is. Három perc se telt bele,már ott is voltam. Hatalmas tömeg volt ott,szörnyülködő hangok,sikoltások,sírás hangja. Mi az? Mi történt? Mi van már? Elkezdtem furakodni. Hát nem kellett volna…Amint az első sorba értem,sokk fogadott. Ott feküdt az osztály főnököm. Ki volt kaparva a szeme,a lába ki volt csavarodva,és az álkapcsa se a helyén volt. Össze estem,és hányinger fogott el. Majd észre vettem;egy levél volt a bal kéz csonkjában. A rendőrök elvették már mikor oda nyúltam volna érte,és kibontották. Kérdően néztek egymásra,majd hirtelen elordították magukat:-Van itt valaki az osztályából,vagy a család tagjai közül?
Senki nem jelentkezik?Tényleg csak én vagyok ez a szerencsétlen idióta,aki itt van az osztályból?. Gondolat menetemet megszaktottam én magam,összeszorítottam a fogaimat,felálltam,és így szóltam: De…én…én a…én a tanítványa vagyok. Miért? Alig fejeztem be a mondatot,a rendőrök ki emeltek a sorok közül,és bedobtak az autóba. A rendőr főnök hátra fordult,és hozzám szólt: -Mond csak,az osztály főnököd nem viselkedett furcsán az utóbbi időben?
-Nem.
-És nem követte senki?
-Nem tudok róla.
-Rendben. Haza viszünk,de rendőrségi felügyelet alatt leszel.
-Miért? Gyanúsított vagyok?
-Nem…ellenkezőleg…áldozat
-Mi?!
-Veszélyben van az összes osztály társad.Most haza viszünk.
-És,hogy értik,hogy felügyelet alatt leszek?
-Takarumi Shinobu rendőr tiszt fog rád vigyázni.Olyan,mintha szoba társak lennétek.
Ebben a pillanatban a rendőr tiszt a vezető ülésről hátra pillantott,és megszólalt.
-Nyugi,vigyázni fogok rád. Remélem meg fogod majd hamar szokni.-itt mosolygott.
Nem elég,hogy le akarnak mészárolni,még egy kolonc is?! 17 évesen nem erre vágyik az ember! Pár pillanat alatt meg érkeztünk,és mikor kiszálltam két rendőr fogott közre. Kényelmetlennek éreztem a helyzetet,úgyhogy gyorsan felfutottam a lépcsőn,és bementem a fő ajtón. Az egész bagázs jött utánam. Aztán egy ketten elém futottak,fel a lakásomig,majd hallgatóztak. Felértem én is,és kinyitottam az ajtót,vagyis csak nyitottam volna,de az egyik rendőr rácsapott a kezemre,és kiesett a kulcsom,Ő meg felvette. Megfogta,és kinyitotta az ajtót,majd mindenki bement,kivétel a mellém helyezett rendőr tiszt. Ez a Shinobu…olyan fiatalnak látszik,gondoltam,miközben szépen lassan felmértem a férfiút. Egy „Jöhettek!” kiáltás hallatszott,jelezve,hogy bemehetek a saját lakásomba.Hirtelen valaki mögénk lépett. Shinobu hátra fordult,és a pisztolyán tartotta a kezét, de csak az egyik munka társa volt aki a ruháját hozta. Átvette tőle,megfogta a karomat,és behúzott a lakásba. A rendőrök mindent össze túrtak. Nah,annyi a rendnek amit ma csináltam,mondtam magamban,és körbe néztem.
-Rendben,nem találtunk semmit.-mondta az egyik rendőr. Hirtelen elém lépett a rendőr főnök:-Figyelj ide…
-Shiori,Hoshisora Shiori
-Á,szóval nemes vagy…mind egy,szóval Shiori,felhelyeztünk néhány kamerát,ne félj,a fürdőszobában lévőt majd egy hölgy kolléga fogja majd vizsgálni. Shinobu-t itt hagyjuk,reméljük nem fog semmi bajod esni.
Fura módon,megkönnyebbültem ezeknek a szavaknak hallatán.
-Köszönöm.-majd a rendőrök is mind meghajoltak,és kimentek. Shinobu bent maradt.
-Mond csak,hova pakolhatnék le?
-Öm,pakolj csak a hálószobába,én majd alszok a földön.
-Ugyan már,ne viccelj! Te alszol az ágyon,én meg a földön,okés? Máskor ne gondolj ilyen hülyeségekre.-mondta,miközben rám mosolyogott. Lepakolt,és levette az öltönyét,és elkezdte gombolni az ingét is. Azt hiszem én ezt nem akarom nézni,gondoltam,miközben teljesen el voltam vörösödve,majd önkéntelenül is fegyverére terelődött a tekintetem,majd észre vettem magamat,és elfordultam. Mikor vissza fordultam,már egy farmer nadrág,és a póló volt rajta. A póló,teljesen rá feszült,és így látszott az izmos kidolgozott felső teste. Nem az a túl izmos,izom agy volt,hanem ami éppen jó,ami szexi.
-Te nem öltözöl át?-mosolygott rám.
-öööö…de!..majd…öm,nem vagy éhes?
-De,köszi,eszünk együtt?-még mindig mosolygott. Hogy lehet valaki ilyen kedves,és aranyos? Levettem a kabátomat,a cipőmet is,és beleraktam a tartóba asz esernyőmet. Felvettem a papucsomat,lehajoltam,és a kis szekrényből kivettem egy papucsot Shinobunak is. Bementünk a konyhába,oda sétáltam a hűtőhöz,és kivettem az ételt. Beraktam a mikróba,és leültem Shinobuval szemben,aki éppen az újságot olvasta. Mikor észre vette,hogy leültem,kitekintett az újság mögül,és megszólalt.
-A félre értések elkerülése végett,nem vagyok húszon valahány éves…csak 18 vagyok.És arról is biztosítalak,hogy meg foglak védeni,mert én más vagyok mint a többi rendőr.
Kicsit meglepődtem,pislogtam párat,aztán csilingelt a mikró. Felálltam,kivettem a kaját,középre raktam a tálat,és kivettem két tányért.
-Persze,én is különleges vagyok…tudod,nem minden 17 évessel lakik együtt egy rendőr.-mondtam,pesszimista fejet vágva. Nyúltam a merőkanálért,de hirtelen Shinobu elkapta a csuklómat,közel hajolt hozzám,és belenézett a szemembe:
-Én arra céloztam,hogy nem ember vagyok…
-Hanem…hanem mi? –néztem kikerekedett szemekkel.
-Én egy démon vagyok… – csak ültem,és ugyan abba a pózba voltunk,mint eddig. Levegőt se mertem venni.