Hana Alkotott... Szerep osztás: Hana: barátnő,én Matsu-shi: barát,a pasim*___* Figyelem!:vannak benne kitalált elemek is^^"(Kao x Hana párbeszéd)
Annyira gyűlölöm a hétfőket....sok óra,sok szenvedés...Végül is,még hátra van az egész nap,talán még jó is lehet. Beértem az osztályba,köszöntöm,mint mindig,ledobtam a cuccaimat,mint mindig. Levettem a székemet,és leültem,mint mindig,és 8:45-re beesett Kaoru is, mint mindig. Elkezdődött az óra is később,mint mindig...Aztán,a sok-sok óra után,kezdődött a fangirleskedés, elkezdtünk történteket mesélni, a "kedvencekről"...mint mindig....Vége volt az utolsó órának,és észre vettem... Edzésre kell mennem...Következmény: gyomor görcs,remegő lábak,260-as pulzus,élet funkciók megszűnése. Ok: ott lesz Matsu-shi. Persze, de miért pont Ő...több mint 4 éve ismerem...és csak most jött ki rajtam? De...miért?
-Hé, itt vagy?
-Mi, tessék?
-Hana, megint nem figyelsz! -toporzékolt Kaoru
-Bocsánat, elgondolkoztam...
-Már megint...furcsa vagy...nagyon furcsa...mintha...á,semmi...
Meg se hallottam...vagyis hallottam, de nem figyeltem oda. Csak Rajta járt az eszem,és hogy megint látni fogom. Elköszöntünk, én elindultam. Úgy volt, hogy Izumi is jön, de valahol elmaradt. Aztán később felhívott, hogy nem jön. Oda értem. Ott ült Daisukéval,mint mindig. Minden olyan rutin szerűen történt, mégis más volt. Vajon, akkor éreztem, hogy gyökeresen meg fog változni az élet vitelem? Leültem Matsu-shi mellé.
-Szia Hana-chan
-Szia Matsu
-Szia Hana
-Szia Daisuke
Aztán,elkezdődött a szokásos komunikációnk. Suli. Élet. Egyéb hülyeségek. Elkezdtünk szaporodni, és Matsu-shi egyre jobban kezdett elmenni... Hol ide,hol oda sétált...szívem szerint,mindenhova vele mentem volna, hogy lássam minden mozdulatát,rezdülését. Hogy érezzem, amit Ő érez, hogy megérintsem, hogy szerethessem. Bemnetünk átöltözni,kezdődött az edzés. Előtte még váltottunk pár szót. Megbeszéltük,hogy haza kísér. Miért akar haza kísérni? Ez lesz egyhuzamban a 4. ... nem sok? Meg se fordult a lehetéseges válaszok leggyanúsabbikat. Ráfogtam a régi barátságra. Észre se vettem az idő múlását, máris vége volt. Átöltöztem. Kimentem. Ott állt Daisukéval, és Fumival. Társalogtunk kicsit,majd elindultunk.
~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~
Körülbelül 1 perce sétálhattunk,már messze volt mögöttünk az iskola. Végig beszélgettünk. Majd valahogyan elő jöttek a kapcsolatok.
-Ennyire fáj még neked Yukiko, Matsu?
-Hát fogjuk rá...de Ő baszta el az egészet...csak ez fáj benne...
-Figyelj,nézz körbe,biztos van olyan lány,aki majd eleped érted.-Finoman tapogattam, sőt, lökdöstem a gondolataim felé...azt hiszem, nem értette.
-Biztos...
-És,van olyan lány,aki tetszik?
-Volt egy, de a Dai beköpte, szóval felejtős az eset...
-Értem...
-És,neked Sawara?
-Ehh,ne is beszéljünk róla...seggfej....
-És Hiro-hiro?
-Ő jófej! -itt nevetett. Szeretem hallgatni a nevetését. Annyira...gyermeteg.
Mentünk tovább...és beszéltünk a jövönkről. Nem sokkal késöbb, már azt vettem észre, hogy ott vagyunk a házunk elött. Fenébe! Még mindig nem kérdeztem meg...
-Hát akkor szia...
-Várj...szeretnék valamit kérdezni...illetve több dolgot is...
-Hm? -vissza fodult, és levette a csukjáját...egyből megázott a haja, főleg azért,mert hallgattam, mint a sír. Gyönyörűen csillogtak a szemei,az utca lámpák fényében. Azért csak kinyögtem.
-Figyelj...Matsu...bejövök neked? -nagy csönd,majd megszólalt.
-Retenetetesen.-semmi gesztikulásió,semmi arcjáték...mint egy kő szobor,olyan ridegséggel mondta ezt a szemembe nézve. Vajon,most csak húz,mint álltalában,vagy pedig komolyan gondolta?
-És...lennél a barátom? -teljesen vörös lehettem, hála az égnek nem láttam magamat,de Ő sem mosolygott. Megremegtem...semmi válasz?...akkor...nem?
-Persze... - csak álltunk,és néztünk egymásra. Megse mertem mozdulni. Féltem,hogy felébredek. Megölelt. Csak a forro testét éreztem,és a karjait. Az álláról csöpögött a víz. ...Anynira álom szerű volt...úgy látszik,esőben minden szebb...

Ez amúgy,tényleg így történt^^

Címkék: lájf, novella