The City That Never Sleeps
Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy elmondd, amit el kell mondanod? Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy megtedd, amit meg kellett volna tenned? Mondd, mondd, mit teszel, ha hibázol, újra és újra, és nem lesz rá lehetőséged, hogy jóvá tedd? Mondd el, mire vársz, hogy lépj, hogy boldog légy? Miért élsz tovább úgy, ahogy soha nem akartál? Mondd, mit ér az élet, ha a boldogság messze jár?.. Mit érnek az évek, ha nem hiányzik, aki vár? Mondd el, mit kellett volna tenned, és mondanod, ha lett volna még egy holnapod?




posted : 2009. október 9., péntek
title : Szanatórium....
Virág vagyok,és az ambulanciáról jelentkezek...uff,stop,vége.
Olyan mint egy szanatórium...mondjuk jobb mint a régi,az olyan volt mint Auschwitz. Nagyon félek ... hiába van itt anyám is néha,meg a család,a barátaimat alig látom. Egyedül vagyok a szobában...majdnem mindig...kivétel vizitkor,meg amikor anyámék bent vannak...most pl nincsenek...nem tudom mit csináljak,rettegek...nem tudom,hogy ilyen szintű félést érzett-e már valaki...Cinti,szerintem Te tudod mire gondolok...kezdek elfogyni lélekben...nagyon félek mindentől...és mindenkitől. Amúgy lehet ám jönni látogatni...15:00-tól 18:00-ig...Neurologia épülete,2. emelet...a csengőt kell megnyomni...de én már annak is örülnék,hogyha egy telefont megeresztenétek...ha egyáltalán érdekel valakit,hogy még élek-e...

Címkék: ,