Igen.elég régen írtam,de muszáj blogolnom,mert hiányzik. Hiányzik,hogy kisírhassam magamat,úgy,hogy tudom,hogy a faszt se érdekli...igen,ez vagyok én...szeretek nyavalyogni. Nem tudom,biztos családi vonás. A mamától örököltem akkor...az is egyfolytában sajnáltatja magát,de ez megint más téma.
Ma,megint volt suli(mint az elkövetkező 1 évben végig)...nem tudom..hiányzott hangulata...de nekem,az egész megváltozott...vagy csak én változtam? Nem tudom.... És...boldognak érzem magamat és még sem... Olyan önfeledten tudta nevetni tavaly..most meg,olyan..semmilyen...Persze,most jön az a rész,de hiszen mindent megkapsz,vannak barátaid,meg ilyenek...Igen,meg is becsülöm őket rendesen...de nem tudom...nem vagyok boldog... Gondolom mindenki emlékszik a Nyappy-s időszakomra...na,akkor például,mindig is nagyon boldog voltam,hiába szontyolodtam el,pár perc múlva megint vissza jött az a vidám élet kedvem...de most...nem érzem...egyáltalán nem is érzem,hogy valamit kis..élet kedv lenne bennem...ez kb augusztus óta van...Bár,ott még tudtam,teljes szívemből nevetni...nem úgy mint...mostanában...mostanában,mindneki baszogat(tisztelet akivételnek,természetesen),és egyből,megtlálják azokat a pontokat,amikre alergiás vagyok...amit gyűlölök,és ki nem állhatom...tudjűátok mit...most pár emberkét el is küldök a picsába...
Először is:
-Ez a Réka vagy ki...szart se tud az Ayabieről...és Yumehito,nem Yoyo-.-...Yumehito,Yumehito!..és ő az enyém!>.< -Hagyatok már evvel a pasi témával>.<..nincsen,és nem is lesz...és ezt jól tudom.... -Nem kell sajnálni...nem kell szánalmat se érezni...nem vagyok rá szorulva Na,és hogy most ez meg lett beszélve,még nyavalygok egy icipicit...Miért vagyok ilyen átkozottul ronda? Miért kell mindig a hátam mögött kiröhögni...röhögj akkor a szemembe,az kevésbé fáj...És megint eljutottam arra a pontra,hogy csak sírni tudok...Azt akarom...azt szeretném...hogy ilyenkor valaki...lépjen a hátam mögé,és öleljen át...ez..olyan borzasztóan nagy kérés?...hogy én is kapjak egy olyan embert,aki meghallgat,és meg ölelhetem,és viszont szeret?....nem hinném...egyre jobban reménytelennek érzem az életemet...és hiába mondja anya is néha,hogy szeret...a Zsoltit talán még nálam is jobban szereti...Apa...apa...apa mesze van..mindig dolgozik...A mama,és a papa..pedig csak...csak a hibákat látják bennem...és..milyen lenne,hogyha lenne testvérem..még rosszabb...Én már csak annyit kérek,ettől az élettől,hogy legyen végen...nagyon gyorsan legyen vége...(nem mintha olyan kurva sok embernek hiányoznék)

Címkék: depi, lájf